Első kutyás és első gyerekes háztartás vagyunk. Ebből adódóan összevesszük az összes fellelhető méregdrága kacatot, amit játék címszó alatt próbálnak ránk sózni, - kiteszik a polcra, és ez épp elég, vagy odaírják, hogy 10%-kal olcsóbb és pluszban szépen mosolyog a pénztárosnéni, vagy csak mert olyan cukkkiiii. Szóval mi lennénk a fogyasztói társadalom mintapéldányai.

Most, hogy elzengtem, mennyire befolyásolhatóak vagyunk ha kutya- vagy gyerekjátékról van szó, elzengem még azt is, hogy a kutya is és a gyerek is marha jól ellenne az alig valamibe, vagy a szinte semmibe nem kerülő játékokkal.

Az amstaff szétrág mindent. Írtam már lefejezett rózsaszín csipogós pelikánról, kibelezett zöld légyről és plüss vadkacsáról (igazit nem tud fogni...) és persze rágásbiztos tömörgumi labdáról, amin csak azért nem tudtuk behajtani a garanciát, mert 20 perc alatt olyan apró darabokra esett széjjel a Maya pillantásától, hogy soha senki nem hitte volna el nekünk, hogy az labda volt valaha. És nem kell egy ezrest kifizetni az öt perc kutyamennyországért, mivel ugyanez a hatás elérhető lenne műanyag palackkal is, ha mondjuk hetente csak egyet kapna szétrágásra.

A gyermek pedig a legjobbakat egy almás ládában játszotta, amire felkötöttünk két kiszuperált internetkábelt és húzogattuk a nappali egyik sarkából a másikba, a másik tuti játéka pedig a hordozókendő, amikor is egyik végét apa, másikat anya fogja és őt hintáztatjuk benne, miközben végigénekeljük a hintáztatós repertoárt a hinta-palintától kezdve az egy elefánt hintázgatottig bezárólag. Annyira belejött a hintázásba, hogy többször próbálta beprotezsálni a Mayát is, hogy mekkora buli. Az mondjuk lett volna valami.

Viszont van egy közös pont a két fiatalkorú szórakoztatásában, az pedig a kb 200 ft-os buborékfújó. Amikor a kislányom kiadja a "fúúúúú, fúúúúú" parancsot, a Maya mindenkit félrelökve sorakozik be elém, hogy ő kapja el elsőnek a buborékot. Nem mintha versenyezni akarna vele akárki is, a kislányunk is azon nevet, ahogy a kutya igyekszik minél több buborékot kinyírni. Egyébként felnőtt szemmel, nagyon csodálatos a két csillogó szempár, főleg, hogy pár perc után az ember szédülésig fújdogálta a buborékokat.

A túlélés záloga idebent tehát 1 amstaffra és 1 gyerekre számolva: műanyag palack, buborékfújó + nagy tüdő, almás láda, néhány játékbaba, mesekönyv sok képpel. A játszósarok - játszólakás nálunk ugyebár -  felszerelése egy évre előre került volna max. 5.000 ft-ba. Ami ezen felül van, azt igazából a magunk szórakoztatására vásároltuk, Freud biztos megmondaná, hogy miért. :-)

Tanulság: nem a kutyatartás drága, hanem a gazdi hülye.