A tegnapi bejegyzésben feltártam azt az igen szűk területet, amelyben hasznát lehet venni az amstaffnak. Ezt kiegészítendő azért leírnám, hogy megevett és összetakarított egy földre lesett tízes tojást, egész nagy mennyiségű joghurtot és elég hatékonyan nyalja le a gyermek által falra kent túró rudit.

És most jöjjön az érem másik oldala, tudniillik, hogy mégis mennyivel jelent több munkát ha az ember lányának háztartásában él egy kutya is.

1. Rengeteg a szőr. Mintha nem egy kutyád lenne hanem három. Mivel lakásban tartott, így a vedlése sokkal tovább tart, mint egy kinn tartott kutyáé. A szőre ráadásul rövid és hegyes és ha valamilyen textíliába belement, akkor az nagy valószínűséggel ott is marad. Főleg nálunk, mivel kb szemöldökcsipesszel kellene kiszedegetnem és már nem vagyok egyetemista. Akkor ugyanis vizsgaidőszakban - mivel természetesen minden vizsgámra az azt megelőző éjjel készültem fel, úgy, hogy előző délután szereztem meg a hiányzó jegyzeteket - az 5-6. vizsga környékén mindig volt egy holtpont. Amikor nem bírtam tanulni éjjel, de aludni sem, mert nagyon féltem a reggeli vizsgától és szidtam magam, hogy nem jelentkeztem át időben másik időpontra... Nah ilyenkor álltam neki takarítani, iszonyatos energiával és hatékonysággal. Ha már akkor lett volna kutyám, évente kétszer szemöldökcsipesszel kiszedegettem volna a szőrszálakat. Ajánlottak egyébként egy trimmelőt, amivel állítólag összegyűjthető a szőr, csak ugye ehhez naponta egy-két alkalommal alaposan át kellene fésülni a kutyát, nekem meg bőven elég a gyerektől elkunyizni a kakis pelenkát, nem akarok még a kutyának is könyörögni, hogy megfésülhessem. A befektetett energia ellenére nem csökkenne megfelelően a lakásban a szőrártalom és ez azt sem jelentené, hogy kevesebbet kell porszívózni, mert a szuper trimmelő a port még nem szedi össze. És itt érkezett el a pont, amikor elönt a sárga irigység a Harry Potter-könyvek világának boszorkányai iránt, ugyanis nekik van egy varázspálcájuk, aminek annyit mondanak: takaríts! és lám takarít.

2. Mivel járunk naponta 4-5 alkalommal le kutyát sétáltatni - itt hívnám fel a kezdő kutyatartók figyelmét, hogy soha ne hallgassanak a párjukra, ha az nem szeretne a kutya számára olyan helyet kialakítani a lakásban, ahol elvégezheti szükség esetén a dolgát - folyton hozzuk fel magunkkal a koszt, és egyterű az előszoba - nappali - konyha így simán szét van hordva a lakásban a por. De nem erre akartam kitérni, hanem a hasmenésre, hányásra, és a tüzelési időszakra. Volt már néhány olyan éjszakánk, amikor a kutya elrontotta a gyomrát és bizony felváltva kellett vinnünk fosni az udvarra. Ilyenkor hagyta el a számat az a mondat, amiről sosem gondoltam volna, hogy kimondom: - Légyszíves szarj az ajtó elé, ígérem nem lesz baj, feltakarítom, de hagyj inkább aludni... Hányás esetén nem szokott leérni, így azt takarítjuk. Előnye: ha előbb van kutyád, mint gyereked, nem fog gondot okozni a "jajj de büdi ez a kaka" "óhhh, kisbabám, összehánytad a párnát?" mert dezsavű érzésed van. Ahhoz ugyanis igencsak nagy teljesítmény kell, hogy átlépje az ingerküszöbödet és ha átlépi, akkor dokihoz kell vinni a gyereket, mert tuti valami csúnya vírusos hasmenés.

3. Tüzelési időszak. Lakásban tartott kutyát ivartalaníttatni kell. A Mayát a közeljövőben fogjuk. És nem (csak) azért kell, mert az állatvédők azt mondják - hiszen egy családi, lakásban tartott kutya nem csinálja fel magát, és úgysem fogod szaporításra használni - hanem mert ez a jól felfogott érdeked. Ugyanis a tüzelés a hangulatingadozáson túl pöttyözéssel jár. Vérpöttyökkel. És van tüzelőbugyi - kínaiban vásárolt 300 ft-os pamut gyerekbugyi, farokrésznél kivágva, női tisztasági betét bele - amit rendre levesz. A hivatalos, erre kifejlesztett tüzelőbugyi műbőr berakású és begombásodott alatta a bőre, pedig igyekeztem tisztán tartani és szellőztetni. Minden vérpöttyös lesz. De a nehezebb napokon mintha hentesüzemben lennél és nem csinálsz mást egész nap, mint visszaadogatod a kutyára a tüzelőbugyit - képes úgy levenni, hogy véletlennek tűnjön, pl. hozzádörzsöli a székhez magát és hopp lecsúszik, majd néz a "nem én tehetek róla gazdiiii"-szemekkel - és kergeted a domestosos flakonnal és a felmosóronggyal.

4. A mi kutyánk nem rág meg semmit, ami a miénk. Azt viszont, ami az övé, megrágja. Kibelezett csipogós vadkacsa, kibelezett csipogós légy, letépett fejű rózsaszín pelikán, szanaszét rágott rágásbiztos tömörgumi labdák, és a sláger: gondosan miszlikbe aprított műanyag üdítős flakon. Külön a kupakot, minden esetben. A kanapét pedig ha nem törlöd le mielőtt leülnél, tuti, hogy legalább három műanyagdarab beleáll a fenekedbe, ha kisebb a segged, mint az enyém, akkor több :-P . Míg az információ-vadászoknak a google a barátja, a műanyagdarab-vadászoké a porszívó.

5. Ha amstaffod van, akkor nincs olyan játék - ismétlem, nincs olyan játék - amelyiket ne tudná szétrágni. A mi kis családi kutyánk, aki inkább nem izmos, mint igen, simán szétrágja a traktorgumit, a sárga kutya fekete a gumitól, mostanában a téglára kapott rá.

6. Ha az amstaffodra más vigyáz a saját portáján, az illető csak olyan lehet, aki anyagi, érzelmi vagy bármely más megfontolásból nem hajlandó megszakítani veled a kapcsolatot. A Párom szüleinek hátsóudvara a néma tanúja egy szülő-gyermek kapcsolati válságnak. A Maya ugyanis önálló kertrendezési elképzeléssekkel rendelkezik. Behordta a sziklakert szikláit a szemközti sövény alá, kitépte azokat a virágokat, amiket nem együtt ültettek a "Mamával", vakondvadászat közben felfedezte, hogy a fáknak gyökerük is van, és elkezdte húzni a gyökerüket, egy tuját sikerült megdöntenie, de amikor a cseresznyefát kezdte meg nagy-nagy bajba került. Képes volt leszedni a 2 méter magas polc legfelső polcáról a bőr focilabdát, kézilabdát és egyáltalán minden labdát, addig löködte ugyanis a polcot, amíg a labdák le nem estek és ezután szétrágta őket. Volt olyan időszak, amikor kb 20 jobb napokat látott lapos labdát szedtek össze a hátsóudvaron. Egy ideig próbáltuk védeni a Maya érdekeit, jogait a szórakozáshoz, de ki lett adva az útja. Azóta nem megy a hátsóudvarra, a pusztába és az én idegeimre annál inkább.

7. Ha amstaffod van és jól van lakva, nem fog vadászni. Engem a pusztában majdnem megölt egy nyúl - kevésen múlt a szívroham - a kutya észre sem vette. Viszont igen gyorsan fut, tudja tartani a tempót a vadnyúllal, de ha az cikázik előtte majd megbújik valahol, akkor megmenekült, illetve általában annyira későn veszi észre őket, hogy esélytelen a hajsza. Még a közelében sem volt annak, hogy nyúlpaprikásnak valót tegyen a családi asztalra.

8. Ha amstaffod van, akkor fel fogja hordani a szőrén a bolhákat és kullancsokat, úgy, hogy nem mennek belé. A kullancsokra nagyon figyelünk egyébként, mert hiába van bármivel bekenve, nem hat igazán és igyekszünk lesöpörni róla a kullancsot még mikor feltűnik a színen. A bolhák nehezebb eset. Őt ugyanis nem bántják - fene az ízlésüket - én viszont órákat takarítok egy-egy délután ha megcsíp egy bolha. A gond velük, hogy kicsik és sosem tudhatod, hogy csak egy van-e, vagy több is, csak nem vetted észre. Így marad a minden apró zug átporszívózása, az elérhetetlen = felnyalhatatlan felületek biokillel való lefújása és a töredelmes néma fohász, hogy legyen elég egyszer megcsinálni.