Adós vagyok azzal - legfőképpen magamnak a blog követőinek számából ítélve - hogy elmeséljem mi tart 25 percig azon, hogy elkészüljek és kilépjek az ajtón egy gyerekkel és egy kutyával a szokásos sétára. De aztán megtapasztaltam ennek a 25 percnek minden kegyét és gyorsaságát, így inkább a mi a fene…

Sokféle korszak köszöntött eddig az életünkbe. Lett először kutyánk, aztán lett pocaklakónk, majd egy újszülöttünk és egy - viszonylag - elhanyagolt kutyánk, majd egy kendőbe kötött baba és egy pórázon nagyokat sétáló kutya, majd egy járni tudó, csatosba kötött gyerek - már ha engedte - és egy…